Áfonyalekváros rozspelyhes keksz

Van egy isteni jó zabpelyhes keksz receptem, amit évekkel ezelőtt folyamatosan sütöttem. Tegnap este is ezt szerettem volna előkeresni, de nem találtam sajnos, valószínűleg az egyik  már Stockholmban kint lévő szakácskönyvemben van. Addig is, amíg az előkerül,   megosztom Veletek egy másik kekszi receptjét. Ez is fini lett, tökéletes társa volt a ma reggeli kávémnak.

Hozzávalók (12 db):
10 dkg vaj
12 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 tojás
1 citrom reszelt héja
1 kávéskanálnyi szódabikarbóna
10 dkg rozspehely
12 dkg liszt
4 teáskanál áfonyalekvár
1 marék csokicsepp

1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra. 

2. A puha vajat a cukorral, vaníliás cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást. Belereszeljük a citrom héját, kanalanként hozzáadjuk a lekvárt, végül pedig a rozspelyhet és a szódabikarbónával elkavart lisztet. 

3. Egy teáskanál segítségével egy sütőpapírral bélelt tepsire kanalazzuk a masszát, egymástól legalább 5 cm távolságra (sütés közben ugyanis kicsit terjeszkednek a kekszek). Kb. 10-15 perc alatt szép világosra sütjük.

Read More

Svéd karácsonyi sáfrányos keksz - Saffransskorpor

 

A svéd sáfrányos keksz klasszikusan karácsonyi sütemény. Nem túlzottan édes, de tele van mandulával. A sáfrányt a középkor óta használják Svédországban. Tudtátok, hogy 100.000 kis virág szükséges 1 kg szárított fűszer készítéséhez, amelynek mindegyikét kézzel szedik...döbbenetes szám, nemigaz? Így nem csoda, hogy főleg a középkorban hatalmas profitra tett szert az a kereskedő, aki sáfránnyal kereskedett, a sáfrány szó szerint aranyat ért. 

A legtöbb nemzetnek megvan a maga verziója a biscottira, ami az angoloknál a rusk, a franciáknál a biscotti és a croquets de carcassonne, a németeknél a swieback, a görögöknél a biskota és paxemadia, a zsidóknál a mandelbrot, az oroszoknál sukhariki, az a svédeknél a skorpor. 

A svédek klasszikus karácsonyi süteményeire jellemző, hogy szinte mindegyikhez vagy sáfrányt vagy pepperkakor (svéd gyömbéres keksz, a mi mézeskalácsaink svéd megfelelője) fűszerkeveréket használnak. A sáfrányos desszertek közül példáként említhetjük a lussebullart (kötelező, mint nálunk a beigli), a kanelbullar (híres svéd fahéjas csiga) karácsonyi megfelelőjét, a saffransbullart, a saffranslängdet, azaz sáfrányos rudat, a saffransmuffint, a sáfrányos muffint, vagy éppen a saffranskaka-t, azaz a sáfrányos tortát.

A kekszikék kedves Facebook nyertesemnek készültek egy másik karácsonyi finomság, a saffransbullar mellett (ennek a receptjét a következő bejegyzésemben teszem közzé). Pontosan 2 hónappal karácsony előtt hirdettem meg a játékot. A feltétel az volt, hogy ha elérjük a 200 like-ot, kisorsolok egy svéd karácsonyi keksz- és süteménycsomagot. Az időzítés nem is lehetett volna jobb, a héten ugyanis egyik percről a másikra elértük a varázslatos számot, így ígéretemhez híven sorsoltam, sütöttem, csomagoltam és szállítottam. :)

 

Hozzávalók:

100 g vaj

1 g sárfány

2 tojás

2 narancs reszelt héja

1,5 dl cukor

5 dl liszt

1,5 teáskanál sütőpor

2 dl mandula vagy pisztácia

1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.

2. A vajat felolvasztjuk, elkeverjük a sáfránnyal, majd hozzákeverjük a tojást és a narancshéjat.

3. A száraz hozzávalókat egy külön tálban elkeverjük, majd hozzáöntjük a vajas masszához és addig gyúrjuk, amíg egy jól formázható, nem ragadós tésztát kapunk. 

4. A tésztából 2 hosszabb vagy 3 rövidebb rudat formázunk és sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. 

5. Kb. 20 percig sütjük, majd kivéve, még melegen kb. 1 cm-es vastagságú csíkokra vágjuk. Hagyjuk kihűlni

Tökéletes gasztroajándék is lehet karácsonyra, hiszen a többi biscottihoz hasonlóan ez is tökéletesen eláll napokig. Annak, aki kedvet kapott, még nem késő nekikezdeni elkészíteni.

Read More

Olasz karácsonyi sütemények a Chefparadénál - 2. Cantuccini biscotti

Ahogyan arról az előző postomban már beszámoltam, vasárnap a Chefparade Csoki & süti műhelyében klasszikus olasz karácsonyi édességeket készítettünk. Az egyiket, a panforte receptjét tegnap már elhoztam Nektek, íme a második. :)

A biscotti, vagy ahogy még ismertebb biscotti di Prato, de még többen ismerik cantuccini néven, az olasz Prato városából származó, mára világszerte ismert és közkedvelt, klasszikusan kétszer megsütött kekszféleség. A keksz hosszúkás alakú, mandulával készítik és a fő jellegzetessége a dupla sütés által elnyert ropogós karaktere. 

Az első dokumentált recept több évszázados kéziratról maradt ránk, amelyet a híres XVIII. századi tudós Amadi Baldanzi talált meg. Ebben a dokumentumban a kekszet még  genoa-ként emlegetik. Bár a biscotti di Prato elnevezés a keksz származási helyét szolgálja mutatni, azonban Olaszországban mégis széles körben elterjedt a cantuccini név,  amelynek használata valójában Toszkánára jellemzőbb.

A névhasználat körüli zavar oka feltehetően a Biscottificio Antonio Mattei, Prato vezető kekszgyártójának cégjelén található "Cantuccini gyártók" felirat lehet. A felirat azóta is változatlan maradt, azonban mára az emberek megszokták, hogy a cantuccini a Szardínia és Szicília jellegzetes süteményét jelenti.

Mivel tényleg nagyon száraz süteményről beszélünk, tradicionálisan itallal együtt szolgálják fel. Olaszországban tipikusan vacsora utáni desszertnek számít, amelyet egy pohár toszkán vin santo bor mellett fogyasztanak.

A lent megadott hozzávalókból 8 db, a képen látható csomagot készíthetünk.

Cantuccini biscotti

Hozzávalók:
60 dkg liszt
40 dkg cukor
10 g sütőpor (1 kis csomag)
5 tojás
10 dkg vaj
reszelt citromhéj
0,5 dl diólikőr (vagy amaretto)
1 csomag vaníliás cukor
30 dkg vegyes mogyorókeverék (ízlés szerint: mandula, egészmogyoró, szerintem dió is mehet bele)

1. A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. A vajat vegyük ki a hűtőből, hogy puhuljon, így könnyen formázható, kenhető legyen.

2. Egy nagy tálban a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport jól elkeverjük, majd a felvert tojást fokozatosan hozzáöntjük a keverékhez. Apránként hozzákeverjük a puha vajat is, majd végül a diólikőrt hozzáöntjük. Addig gyúrjuk, amíg a tésztánk formázható állagú nem lesz. (Ahogy a kezünk melegétől megolvad a vaj, egyre ragacsosabbá válik, tehát igyekezzünk gyorsan dolgozni vele. Ha nagyon ragadna, egy nagyon kevés lisztet még adhatunk hozzá.)

3. A tésztát négy részre osztjuk és rétesszerű rudat formálunk belőle és sütőpapírra helyezzük.  Az előmelegített sütőbe helyezzük és kb. 20-25 percig sütjük a 180°C fokon, majd kicsit visszavesszük alacsonyabb hőfokra a sütőnket (kb. 150°C-ra) és további 5-10 percig sütjük, amíg szép világos aranybarnára nem sül.

4. Ha megsült, kivesszük a sütőből, hagyjuk picit hűlni, majd ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk fel. (Eredetileg ezután az olaszok a felszeletelt sütit visszateszik még kicsit szárítani a sütőbe, de mi most nem tettük. Nem is volt baj, nekem jobban is ízlett, mint az eredeti olasz cantucci, mert nem kellett attól tartsak, hogy beletörik a fogam. :)

Mivel 1-2 hétig simán eláll a sütemény, ezért napokkal fogyasztás előtt elkészíthetjük, illetve szépen zacskóba, dobozba becsomagolva ajándéknak is tökéletes - szerintem az év bármely szakában, bármilyen alkalomra, bárkinek (természetesen édesszájúak előnyben).

Read More

Az eredeti svéd pepparkakor - a híres gyömbéres keksz

Egy hosszú hétvégét töltöttem kint megint Stockholmban, ahonnan hoztam a barátnőimnek egy doboz Annas pepparkakort, a híres svéd gyömbéres kekszet. 

Akármelyikünk utazik valahova, mindig hozzunk egymásnak valami finomságot, amit aztán együtt fogyasztunk el. Legutóbb így hozott Lilakancsó Zsani Amszterdamból diós sajtot finom mézes és vörösáfonyás mustárral, és Ildike Párizsból valami hihetetlenül omlós kekszet, ami egyszerre volt sós és édes. A márkájára nem emlékszek, de Ildi, ha tudod, írd meg légyszi kommentben, hogy én is hozhassak, ha Párizsban járok, illetve másnak is legyen lehetősége megkóstolni. :)

Visszatérve a pepparkakorra, az északi skandináv és balti országokban nagyon hasonlóan hívják. Norvégiában pepperkaker, Dániában brunkager, Finnországban piparkakut, Lettországban piparkūkas, Észtországban piparkoogid a svéd pepparkakor hivatalos anyakönyvezett neve. :)

Svédországban a vékony törékeny kekszike néhány márka esetében (mint az Annas) egész évben kapható, de karácsony közeledtével megjelennek olyan márkák is, amelyek csak szezonálisan forgalmazzák a termékeiket (szerintem ez olyan, mint nálunk a szaloncukor). Kár, hogy nem csináltam fényképet a hétvégén az ICA MAxi hatalmas szupermarketben a pepparkakor részlegen. Félelmetes volt, ahogy a különböző nagyságú, kiszerelésű dobozokban, vödrökben hegyekben árulták a pepparkakort, valamint a pepparkakorból készíthető mézeskalács házikókat.

Érdekesség, hogy Norvégiában és Svédországban karácsony környékén nemcsak eszik, hanem ablakdíszként is használják a gyömbéres kekszeket.

Az Annas pepparkakor (azaz Anna pepparkakorja) az egyik legismertebb és legnépszerűbb márka Svédországban, de 2008 novembere óta, egy belga családi vállalkozás, Annas Pepparkakor néven kezdte el világszerte is forgalmazni. Mára az egyre sikeresebb és egyre jobban terjeszkedő cég terméke közel 20 országban kapható.

A svéd márka honlapját böngészve elolvasható többek között a cég története is, amely szerint minden 1929-ben kezdődött Anna és Emma Karlsson Stockholm Östermalm kerületében található kis pékségében. A testvérek közel 30 éven keresztül sikeresen árulták a gyömbéres kekszüket, a pepparkakort, illetve sok más féle kis kekszet, mindaddig, amíg a 60-as évek közepén el nem adták a Matsson családnak az üzletet. 1978-ban a pékség új helyre költözött, Tyresöbe, egyúttal kibővítve a kínálatukat is új finomságokkal. 2008-ban vásárolta fel a már említett belga Lotus Bakeries nevű cég.

Szóval annak, aki Svédországban jár, kötelező egy dobozzal hoznia, aki nem utazik mostanában, az nyugodtan tegyen be a kosarába az IKEA svéd finomságokat áruló kis boltjában egy doboz pepparkakort, de aki szeret sütni, az akár maga is megsütheti őket otthon. Egyet biztosan ígérhetek, tuti sikere lesz!

A pepparkakor receptemet megtaláljátok a Nosalty-nak írt cikkemben IDE kattintva.

Jó sütögetést! :)

Read More