Az eredeti svéd pepparkakor - a híres gyömbéres keksz

Egy hosszú hétvégét töltöttem kint megint Stockholmban, ahonnan hoztam a barátnőimnek egy doboz Annas pepparkakort, a híres svéd gyömbéres kekszet. 

Akármelyikünk utazik valahova, mindig hozzunk egymásnak valami finomságot, amit aztán együtt fogyasztunk el. Legutóbb így hozott Lilakancsó Zsani Amszterdamból diós sajtot finom mézes és vörösáfonyás mustárral, és Ildike Párizsból valami hihetetlenül omlós kekszet, ami egyszerre volt sós és édes. A márkájára nem emlékszek, de Ildi, ha tudod, írd meg légyszi kommentben, hogy én is hozhassak, ha Párizsban járok, illetve másnak is legyen lehetősége megkóstolni. :)

Visszatérve a pepparkakorra, az északi skandináv és balti országokban nagyon hasonlóan hívják. Norvégiában pepperkaker, Dániában brunkager, Finnországban piparkakut, Lettországban piparkūkas, Észtországban piparkoogid a svéd pepparkakor hivatalos anyakönyvezett neve. :)

Svédországban a vékony törékeny kekszike néhány márka esetében (mint az Annas) egész évben kapható, de karácsony közeledtével megjelennek olyan márkák is, amelyek csak szezonálisan forgalmazzák a termékeiket (szerintem ez olyan, mint nálunk a szaloncukor). Kár, hogy nem csináltam fényképet a hétvégén az ICA MAxi hatalmas szupermarketben a pepparkakor részlegen. Félelmetes volt, ahogy a különböző nagyságú, kiszerelésű dobozokban, vödrökben hegyekben árulták a pepparkakort, valamint a pepparkakorból készíthető mézeskalács házikókat.

Érdekesség, hogy Norvégiában és Svédországban karácsony környékén nemcsak eszik, hanem ablakdíszként is használják a gyömbéres kekszeket.

Az Annas pepparkakor (azaz Anna pepparkakorja) az egyik legismertebb és legnépszerűbb márka Svédországban, de 2008 novembere óta, egy belga családi vállalkozás, Annas Pepparkakor néven kezdte el világszerte is forgalmazni. Mára az egyre sikeresebb és egyre jobban terjeszkedő cég terméke közel 20 országban kapható.

A svéd márka honlapját böngészve elolvasható többek között a cég története is, amely szerint minden 1929-ben kezdődött Anna és Emma Karlsson Stockholm Östermalm kerületében található kis pékségében. A testvérek közel 30 éven keresztül sikeresen árulták a gyömbéres kekszüket, a pepparkakort, illetve sok más féle kis kekszet, mindaddig, amíg a 60-as évek közepén el nem adták a Matsson családnak az üzletet. 1978-ban a pékség új helyre költözött, Tyresöbe, egyúttal kibővítve a kínálatukat is új finomságokkal. 2008-ban vásárolta fel a már említett belga Lotus Bakeries nevű cég.

Szóval annak, aki Svédországban jár, kötelező egy dobozzal hoznia, aki nem utazik mostanában, az nyugodtan tegyen be a kosarába az IKEA svéd finomságokat áruló kis boltjában egy doboz pepparkakort, de aki szeret sütni, az akár maga is megsütheti őket otthon. Egyet biztosan ígérhetek, tuti sikere lesz!

A pepparkakor receptemet megtaláljátok a Nosalty-nak írt cikkemben IDE kattintva.

Jó sütögetést! :)

Read More

Madeleine - a francia csoda

Születésnapomra kaptam még drága Ildi barátnőmtől egy szilikonos mini madeleine sütő- és bonbonformát, amit akkor azonnal ki is vittem Stockholmba, de most hétvégén visszahoztam, hiszen itt a karácsonyi készülődés időszaka, így mindenképpen fel kell avassam a formát egy finom puha és citromos madeleine-nel, illetve valami különleges krémmel töltött bonbonnal.

De mi is az a madeleine?

A madeleine vagy másnéven petite madeleine (kis madeleine) egy hagyományos francia kis aprósütemény, amely Északkelet-Franciaország Lorraine-régiójának két településéből (Commercy és Liverdun) származik, .

A madeleine pici jellegzetes kagylóformájú piskóta jellegű sütemény, amely alakját a speciális formában történő sütés közben szerzi. Eltekintve a hagyományos öntött formáktól, nagyon sok helyen lehet kapni kisebb-nagyobb madeleine-ek sütésére alkalmas formát.

A tészta alapjaként a híres génoise (genovai) olasz piskótatésztát használják, amely nevét Genova városáról kapta és nagyon sok olasz és francia süteményhez használják fel alapként (például a tiramisuhoz használt babapiskóta tésztájához is).

Szemben a hagyományos piskótatésztával, ahol külön verik fel a tojások fehérjét és sárgáját, ennél a csupa-tojás tésztánál, a tojásfehérjét és sárgáját együtt keverik habosra a cukorral, majd adnak hozzá olvasztott vajat. A hagyományos receptek tartalmaznak még nagyon finomra darált dióféleséget, leggyakrabban mandulát, illetve a jellegzetes íz miatt reszelt citromhéjat.

A fentiek mellett azonban szinte bármilyen összetevővel variálhatjuk az alaptésztát, lehet csokis, kakaós, fehércsokis, narancsos, levendulás, karácsonyi fűszerkeverékkel kombinált, csak a képzelet szab határt, ezért is olyan népszerű ez a francia teasütemény.

Én első alkalommal a klasszikus receptnél maradtam, amely Doris Greenspan (aki a Baking with Julia  sikerkönyv szerzőjeként vált ismertté és amelynek igen, az a bizonyos Julia Child a társszerzője) Paris Sweets c. könyvből származik.

A madeleine-t ahogy tudjuk, nem feltétlenül az ízéért szeretünk, hanem a nagyon különleges, szinte selymes állagáért. Tessék kipróbálni, megéri!

Hozzávalók:
2 nagy tojás
105 g vaj
70 g porcukor
1 teáskanál vaníliás cukor
100 g liszt
1 citrom reszelt héja (szerintem két citromot is elbír a tészta, úgy még intenzívebb lesz az íze)
1/2 mokkáskanál sütőpor

1. Egy tálban keverjük habosra egy kézi mixer segítségével a tojást és a cukrot kb. 2-4 perc alatt. Reszeljük bele a citromhéjat, illetve öntsük hozzá a vanília aromát. 

2. Keverjük hozzá az előzetesen a sütőporral már elkevert lisztet, majd a végén öntsük csak hozzá a felolvasztott vajat.

3. Fedjük le a tálat alufóliával és tegyük hűtőbe kb. 3 órára, ugyanis ezalatt az idő alatt szerzi meg a tészta azt a kis koronás állagát, amitől sütés közben feljönnek a kis dudorok. (Bevallom, én nem pihentettem. Így is megsült, finom lett, de lehet, még jobb lett volna az állaga, ha megvárom ezt a bizonyos 3 órát. No, legközelebb meglátjuk.)

4. A pihentetés után a kivajazzuk a formánkat (ha szilikonos formát használunk, erre természetesen nincs szükség, egyből kicsusszantak a formából, csak úgy kellett kapkodjak utánuk :),  megtöltjük 3/4 részig tésztával a formákat, majd 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 8-10 perc alatt aranybarnára sütjük. 

Melegen vagy szobahőmérsékleten is fogyasztható egy csésze tea vagy ahogy a franciáknál szokás, egy csésze kávé társaságában.

Read More

A klasszikus nagyonomlós linzerem

Ez az örök favorit linzer, amit sose lehet megunni. Fantasztikusan puha, omlós, a reszelt citromhéjtól isteni az illata. Klasszikus Osztrák-Magyar Monarchiabeli aprósütemény, amelyet nemcsak karácsony alkalmával, de egész évben szívesen készítek.

Tegnap ezzel leptem meg a kollégáimat, nagyon ízlett nekik, különösen azt jegyezték meg, hogy milyen puha a tésztája. Igen, igen, ez egy jól bevált recept a Ramatól. 

Hozzávalók:
38 dkg liszt
25 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
3 tojás sárgája
1 citrom reszelt héja

1. Egy nagy tálban a lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a porcukrot, vaníliás cukrot, a tojássárgáját, belereszeljük a citrom héját és az egész tésztát gyorsan összedolgozzuk (egy kis joghurtot vagy tejfölt adhatunk hozzá, ha nem állna össze anélkül, bár ha pontosan kimértük, tökéletes lesz az állaga a tésztának). Tegyük a hűtőbe pihenni kb. egy órára, de legalább 30 percre. 

2. A sütőt melegítsük elő 200°C-ra, és készítsük elő a kiszúró formákat. 

3. Nyújtsuk ki a tésztát és szaggassuk ki a tésztát, majd helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire őket.. Az előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt szépen megsülnek. Vegyük ki őket a sütőből és hagyjuk kihűlni, majd ragasszuk őket össze lekvárral. Én csakis anyukám házi sárgabarack lekvárjára esküszöm, de ez persze nem zárja ki, hogy egy finom áfonya- vagy meggylekvárral ne tölthetnénk meg. :)

Read More

Vendégbloggerkedés a Nosaltynál - Egy gasztroblogger Mikulás-csomagjáról

Egy csodás novemberi napon a Nosalty szerkesztőitől kaptam egy kedves e-mailt, amelyben felkértek írjak egy cikket számukra a 2011 novemberében indult vendégblogger rovatukba. Örömmel tettem eleget a felkérésnek. 

A cikkben a Mikulás közeledtével miről másról írhattam volna, mint a gyerekeknek, barátoknak, rokonoknak készülő Mikulás-csomagokba rejthető saját készítésű süteményekről, amelyekhez ezúton szeretnék néhány jópofa és még annál is finomabb ötletet adni.

A cikk ITT érhető el. Jó készülődést kedves házi Mikulások!! :)

Read More

Fokhagyma krémleves

 
Amióta megérkezett az ősz és már majdnem a tél is, folyamatosan a meleg leveseket kívánom. Így történt ez a hétvégén is. A krémleveseket a lehető legegyszerűbb elkészíteni, nem igényelnek komolyabb szaktudást, így bárki bátran komolyabb konyhai rutin nélkül is belevághat az elkészítésükbe, a siker tuti nem marad el.

Amiért pedig különösen odavagyok a krémlevesekért, az az, hogy variációjuk, ízesítésük végtelen, csak a képzelet szab határt nekik.

Hozzávalók (4 személyre):

1 nagy egész fej fokhagyma (kb. 12-15 gerezd)
3-4 nagyobb szem burgonya

5 dkg vaj

1 közepes fej vöröshagyma

1/2 teáskanál só

1/4 teáskanál őrölt bors

1/2 kávéskanál szerecsendió

4 dl húsleves alaplé

2 dl tejszín

1. Pucoljuk meg a hagymákat, aprítsuk fel, a  fokhagymát zúzzuk össze, hámozzuk meg a krumplit, majd daraboljuk fel kis kockákra.

2. A vajat olvasszuk fel egy lábasban, majd a vöröshagymát pároljuk üvegesre rajta. Adjuk hozzá az apróra vágott krumplit is, pároljuk kb. 5-10 percig, majd adjuk hozzá a zúzott fokhagymát is. Vegyük alacsonyra a lábas alatt a hőmérsékletet, hogy oda ne kapjon a fokhagyma, mert könnyen megkeseredik. Így pároljuk további 5 percig, majd öntsük hozzá a levest és fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval.

3. Kb. 10-15 perc főzés után vegyük le a tűzről a lábast, turmixoljuk össze a tartalmát, majd tegyük vissza főzni. Folyamatos kevergetés mellett önthetjük is hozzá a tejszínt. Forraljuk fel ismét a levest, ha szükséges, fűszerezzük még egy kicsit, illetve ha túl sűrűnek találjuk, öntsünk hozzá még egy kis vizet.

4. Tálaláskor reszelhetünk a tetejére sajtot, illetve felkínálhatunk mellette egy kis sajtos pirítóst vagy szórhatunk is rá kenyérkockákat. Így is, úgy is nagyon finom...

Read More