Ma délelőtt kilátogatottunk anyummal és Anna barátnőmmel. a WAMP Spájzra. A múltkorihoz hasonló felhozatallal, kiállítókkal találkoztunk.
A WAMP Spájz beharangozójában megígért szekciókon végigmenve elsőként a Friss kenyerek illata csapta meg az orrunkat. Nem is akármelyik pékség termékeit kóstolhattuk meg. A Marmorstein Pékség messze földön híres finom pékáruiról, ezúttal a diós-mazsolás teljes kiőrlésű kenyerüket és a vajas kiflijüket kóstolhattuk meg. A kenyér mennyei volt, ezt kóstoltuk először, így nagy reményekkel haraptunk bele a kiflivégbe...őszintén ettől többet vártunk, főleg a többi árujukat ismerve, pár perccel az emlékezetes diós kenyér után.
Nemrégen, október közepén jelent meg egy Origo Stáfelspicc cikk a budapesti csúcskategóriás pékségek áruinak teszteléséről, ahol vitte a pálmát a Marmorstein kenyere. Ezt abszolút elismerem. Végszóként talán annyit róluk, hogy szerintem, aki betér hozzájuk, mindenképp valami különlegességet vegyen.
Pékségek közül egyébként még kint volt az Á table! francia pékség is. Az ő áraik a Marmorsteinéhez képest barátibbak voltak, bár kóstolni még nem kóstoltam a termékeiket, de annyit hallottam már róluk, hogy elhiszem, hogy tényleg igazi kis Franciaországot hoztak el a Retek utcai (1026 Budapest, Retek utca 6.) üzletükbe és az augusztusban megnyitott Arany János utcai (1051 Budapest, Arany János utca 16.) üzletükbe.
Igaz kenyeret nem kóstoltunk náluk, viszont valami mást annál inkább. Nem csodálatosan néznek ki, ahogyan hátulról megvilágítja őket a novemberi napsugár? Haha...mintha egy regényt olvasnék.
Na szóval komolyra fordítva a szót (macaron terén nem ismerek tréfát), végignézve a WAMP macaron kínálatát, abszolút itt voltak a legcsábítóbbak a kis csodasütemények. Nagyon sokféle ízesítésűt kínáltak: volt csokis, pisztáciás, mákos, almás-fahéjas, passiógyümölcsös, meg...vörösboros (én neveztem el így, mondta a minket kiszolgáló úr, hogy utánam egész nap ilyen néven fogja árulni...hahaha...vallójában csak annyi történt, hogy egyszerűen nem tudtam megjegyezni a hosszú felsorolás végén ennek az egynek a nevét, de végül csak felírtam a rövid verzióját: meggylekváros-pálinkás).
Szóval én ezt a csodás kis vörösborosat kértem, anyum pisztáciásat, Anna mákosat. Még szerencse, hogy anyuval feleztünk, mert a pisztáciás verte az én kis pálinkásom ízét. Igazi pisztácia íze volt, biztos nem csak ételfestékkel színezték meg a krémet. Anna a mákostól nem volt annyira elájulva (finom, finom, de nem volt elmondása szerint túl karakteres íze).
A macaronoktól tovább ballagva a méz-chili-chutney szekció felé vettük az irányt, ahol beleszerettem Axi's céklás-narancsos-gyömbéres chutney-jába. Már el is képzeltem, hogy 2 hét múlva Stockholmban készítek (először persze csak egy próbaadagot valami finom húshoz). Ha sikeres lesz, fogok ipari mennyiségben is készíteni saját felhasználás mellett, ajándékba, karácsonyra, barátoknak, családnak.
Ezután a stand után jutottunk el a kistermelői chili-részlegre, ahol anyumat a Chili Hungária Manufaktúránál elérte a végzete és teljesen beleszeretett egy édes chililekvárba. Egy nagy üveggel be is zsebelt azonnal. :) Ezenkívül olyan érdekességeket készítenek, mint füstölt só füstölt húsokhoz, sárkánypor (fogalmam sincs, azt hogyan és mihez fogyasztják), chilis só, juhász só, ezenkívül mindenféle chilis csoda: chilis méz, chilis lekvár különböző alapízzel, és persze volt hagyományos házi paprikakrém, és a különlegesség, a tüze mennykő chilikrém. Egy ropit belemártva már a számhoz akartam tartani, amikor mondták, hogy óvatosan, mert ez tényleg nagyon csíp. Bár én jól bírom az erőset, azért óvatos voltam és csak éppen megnyaltam a ropit. Meg kell hagyni, erősnek erős volt, még nekem is, de azért könnyezésig még most sem jutottam.
Volt még kismillió különböző lekváros kistermelő. Ennél a standnál Zsámberger Szilvia árulta szintén különleges ízesítésű házi lekvárjait, zöldségkrémjeit. Nekem a mákos-almás ízlett nagyon. Biztos nem volt benne sok mák, az alma csak a töltőtömeget adta, meg hogy kicsit lazítsa, de nagyon karakteres mák íze volt. :) Imádtam. Emellett volt áfonyás lilahagyma lekvár, fehércsokis eperlekvár, csicsóka lekvár banánnal, karamellás fehérboros fügelekvár...és még sok-sok más finomság.
És aki még kifele menet le akart gurítani egy kis kézműves sört a Főzdebuszból, az a csodás őszi napsütésben vígan megtehette.... mi most kihagytuk, mivel nem reggeliztünk, de hozzáteszem én nagy rajongójuk vagyok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése