Olasz karácsonyi sütemények a Chefparadénál - 2. Cantuccini biscotti

Ahogyan arról az előző postomban már beszámoltam, vasárnap a Chefparade Csoki & süti műhelyében klasszikus olasz karácsonyi édességeket készítettünk. Az egyiket, a panforte receptjét tegnap már elhoztam Nektek, íme a második. :)

A biscotti, vagy ahogy még ismertebb biscotti di Prato, de még többen ismerik cantuccini néven, az olasz Prato városából származó, mára világszerte ismert és közkedvelt, klasszikusan kétszer megsütött kekszféleség. A keksz hosszúkás alakú, mandulával készítik és a fő jellegzetessége a dupla sütés által elnyert ropogós karaktere. 

Az első dokumentált recept több évszázados kéziratról maradt ránk, amelyet a híres XVIII. századi tudós Amadi Baldanzi talált meg. Ebben a dokumentumban a kekszet még  genoa-ként emlegetik. Bár a biscotti di Prato elnevezés a keksz származási helyét szolgálja mutatni, azonban Olaszországban mégis széles körben elterjedt a cantuccini név,  amelynek használata valójában Toszkánára jellemzőbb.

A névhasználat körüli zavar oka feltehetően a Biscottificio Antonio Mattei, Prato vezető kekszgyártójának cégjelén található "Cantuccini gyártók" felirat lehet. A felirat azóta is változatlan maradt, azonban mára az emberek megszokták, hogy a cantuccini a Szardínia és Szicília jellegzetes süteményét jelenti.

Mivel tényleg nagyon száraz süteményről beszélünk, tradicionálisan itallal együtt szolgálják fel. Olaszországban tipikusan vacsora utáni desszertnek számít, amelyet egy pohár toszkán vin santo bor mellett fogyasztanak.

A lent megadott hozzávalókból 8 db, a képen látható csomagot készíthetünk.

Cantuccini biscotti

Hozzávalók:
60 dkg liszt
40 dkg cukor
10 g sütőpor (1 kis csomag)
5 tojás
10 dkg vaj
reszelt citromhéj
0,5 dl diólikőr (vagy amaretto)
1 csomag vaníliás cukor
30 dkg vegyes mogyorókeverék (ízlés szerint: mandula, egészmogyoró, szerintem dió is mehet bele)

1. A sütőt melegítsük elő 180°C-ra. A vajat vegyük ki a hűtőből, hogy puhuljon, így könnyen formázható, kenhető legyen.

2. Egy nagy tálban a lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport jól elkeverjük, majd a felvert tojást fokozatosan hozzáöntjük a keverékhez. Apránként hozzákeverjük a puha vajat is, majd végül a diólikőrt hozzáöntjük. Addig gyúrjuk, amíg a tésztánk formázható állagú nem lesz. (Ahogy a kezünk melegétől megolvad a vaj, egyre ragacsosabbá válik, tehát igyekezzünk gyorsan dolgozni vele. Ha nagyon ragadna, egy nagyon kevés lisztet még adhatunk hozzá.)

3. A tésztát négy részre osztjuk és rétesszerű rudat formálunk belőle és sütőpapírra helyezzük.  Az előmelegített sütőbe helyezzük és kb. 20-25 percig sütjük a 180°C fokon, majd kicsit visszavesszük alacsonyabb hőfokra a sütőnket (kb. 150°C-ra) és további 5-10 percig sütjük, amíg szép világos aranybarnára nem sül.

4. Ha megsült, kivesszük a sütőből, hagyjuk picit hűlni, majd ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk fel. (Eredetileg ezután az olaszok a felszeletelt sütit visszateszik még kicsit szárítani a sütőbe, de mi most nem tettük. Nem is volt baj, nekem jobban is ízlett, mint az eredeti olasz cantucci, mert nem kellett attól tartsak, hogy beletörik a fogam. :)

Mivel 1-2 hétig simán eláll a sütemény, ezért napokkal fogyasztás előtt elkészíthetjük, illetve szépen zacskóba, dobozba becsomagolva ajándéknak is tökéletes - szerintem az év bármely szakában, bármilyen alkalomra, bárkinek (természetesen édesszájúak előnyben).